2.bejegyzés

Lássuk csak, miről is írjak? Lehet írni családról, barátokról, fiúkról, testvérekről, iskoláról és még ezer más dologról. Ti hisztek a horoszkópban? Én igen, akárhányszor csak látok egyet mindig elolvasom a sajátomat, a barátnőimét és az esetleges kiszemeltemét. A sajátoméval általában elégedett vagyok, szinte az összes mérleg tulajdonság jellemző rám.  Ezek olyan állandó pontok az életünkben, már szinte tudjuk, hogy mit olvashatunk benne és hogy miről szól. Mint a vígjátékok vagy a romantikus filmek és könyvek. Én szeretem a tündérmeséket és a csodákat, de nem hiszem, hogy a való életben előfordulnak. A dolgok egymásból kifolyólag jönnek, és minden történik valamiért. Ezért mindenre lehet magyarázatot adni...de a csodákra, arra nem, ebből jött a konklúzió, hogy nem léteznek. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok pozitív és nem a jót látom meg a világban. Mindig felfigyelek a szép dolgokra és tettekre. Például a délutáni futás közben a naplemente látványa, vagy a játszótéren a síró gyerekét vigasztaló anyuka, vagy az együtt nevető testvérek. A világunkban rengeteg csodálatos dolog van, csak észre kell venni és megragadni. Az életünk nem csak fehér és fekete, több ezer, sőt több milliárd árnyalat létezik és csak rajtunk múlik, hogy mennyit érzünk belőle. Én szeretnék minél több árnyalatot megismerni. Ezért semmi se tarthat vissza attól, hogy kimondjam amit gondolok, vagy hogy megtegyem amit meg akarok tenni. 

Wow, ez elég mély lett, na mindegy legközelebb találkozunk. 

Puszi, Klem.

1.bejegyzés

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit írjak legelőször, de úgy gondolom, hogy a továbbiakban fontos, hogy ismerjetek. Tehát 16 éves lány vagyok, 170 cm és 64 kg (ezen dolgozom). A hajam félhosszú, egyenes és barna, mindkét szemem barna. Nos remélem magatok elé tudtok képzelni egy teljesen átlagos lányt, semmi különös ismertető jellel. Ruházatilag se vagyok kihívó, nem vagyok rocker, punk, emo, hipster, hippi. Szeretek színesen öltözködni, a kedvenc ruhám egy piros bomber dzseki, egy fehér mintás póló, egy szaggatott sötétkék farmer és a piros conversem. Megkérdezhetitek tehát magatoktól, hogy egy ilyen unalmas lány mégis miről írhat? De tudjátok mi a véleményem erről? Az h az egyediség belülről jön és nem feltétlenül vetül ki. Az ha valaki átlagos kinézetű nem jelenti azt, hogy nem lehetnek értékes gondolatai. Jó, tudom hogy ez kicsit nagyképűnek hangzik, de ez az igazság. Visszatérve ahhoz hogy miről írhatok? Sokan feszegetik a kérdést, hogy milyen kamasznak lenni. Főleg pszichológusok, a szülők és Hollywood. Az előbbiek a szakmai és tárgyilagos oldalát nézik, az utóbbi pedig egy nagy mókának mutatja vagy éppen nagy nyomorúságnak elég nagy túlzásokkal. És én? Én egyszerűen csak elmondom mit érzek, mi jár a fejembe és hogy milyen megoldások lehetnek egy kamasz problémáira. Ennyi volt egyenlőre, hamarosan találkozunk.

 Puszi, Klem.